Piros mézeskalács készítése – újratöltve
A szép, fényes piros mézeskalács készítése során én a következő technikát használom:
Persze előbb megsütöm a mézeskalácsot: recept itt: puha mézeskalács szódabikarbónával
A színezés alapja: lapzselatin. A használati utasítása szerint vízben elkeverve a zselatint melegíteni kezdjük, (forralni nem szabad) akár vízfürdőben is melegíthetjük. Ebbe kerül a por alakú ételfesték a kívánt szín eléréséig. Szépen megszórom vele, mint a sóval, elkeverem, ha kell még több, teszek bele. Óvatosan, mert a legtöbb ételfesték elég jól fog.
(Ha folyékony ételfestéket használunk, akkor kevesebb víz kell.)
Ha szép piros a lábosban, egy ecsettel egy félretett, kevésbé sikerült (amiért nem kár) mézesen meg kell próbálni, hogy a süteményen hogy mutat. A lábosban nem olyan színű, mint amilyen a barnás süteményre kenve lesz. Ha tetszik, akkor kész, de ha sötétebb kell, mehet bele még ételfesték. De én kétszer szoktam átkenni a mézeseket, ha egy réteg festék megszárad, akkor mehet rá a következő. Egyszerűen egy ecsettel kenem a mézesekre.
Ha meghűl, akkor a zselés festék megszilárdul, ha használni akarjuk, csak fel kell kicsit melegíteni. Ez azért jó, mert egyszer kikeverjük az árnyalatot, és ugyanolyan színűre tudjuk a mézeseket festeni délután vagy másnap is, hisz egy-két napig ez a zselatinos ételfesték gond nélkül eláll, nem kell egyszerre megsütni, bekenni az összes pirosnak szánt mézest.
Van több technika is, van aki tojássárgájába keveri a festéket és úgy színez, de én azért ezt a technikát használom, mert egyrészt gyönyörű fényes lesz, másrészt az alapszín így nem keni össze a díszítő mázat, nem fogja meg pirosra a fehér rajzoló mázat és nagyon szép lesz a végeredmény.
Más színnel nem használom ezt a módszert, ha kékre, zöldre, sárgára, rózsaszínre színezek valamit, akkor a rajzoló vagy a terülő mázat színezem be. Valahogy azok nem fednek olyan erősen, hogy egy ilyen vékony kis réteg is szép legyen.
Sok sikert!